Alig 5 nappal a nemzetközi sajtószabadság napja előtt (melyet az ENSZ május 3-ra tett), érdemes áttekinteni ezt a meghatározást és megnézni, milyen is jelenleg a sajtószabadság helyzete a világ országaiban.
A sajtószabadság korunk egyik legtöbbet emlegetett fogalma, melyet rengetegen értelmeznek hibásan és használnak helytelenül. Nem azt jelenti ugyanis, hogy bárki, bármit megírhat a lapokban és on-line felületeken, hanem egy ennél jóval árnyaltabb politikai szabadságjogot. A lényege, hogy a hatalomtól teljesen függetlenül és szabadon működő (és létrejövő) sajtó-orgánumok, önállóan dönthetnek megjelenő tartalmaikról, melyek vonatkozásában nincs rajtuk politikai nyomás, így akár az aktuális hatalmat, kormány-pártot, kormányzatot, vagy államvezetést kritizáló írásaikat is szabadon publikálhatják. A sajtószabadság azonban jelenleg a Föld 200 országa közül, csupán a valódi demokráciákban biztosított. (Erről bővebben később még lesz szó.) Az itt következő térképen fekete színnel vannak jelölve azok az államok, melyekben a legkevésbé sem biztosított a a szabad sajtó és egyre világosabb színekkel jelölték azon országokat, ahol egyre jobb a helyzet ezen a területen.
A történelemben a sajtószabadság a felvilágosodás (XVIII. század), az amerikai függetlenségi háború (1775-1783) és a nagy francia forradalom (1789-1799) eseményeinek, vívmányainak illetve elveinek folyományaként jelent meg a világ köztudatában. Nálunk, Magyarországon a reformkor (1830-1848) és főleg Kossuth hangsúlyozta ki először jelentőségét. A XX századra Európában valódi polgári szabadságjoggá vált, melyet a legtöbb ország az egyik legfontosabb demokratikus elemnek tekintett.
Ugyanakkor a század két nagy diktatórikus rendszere: a nácizmus és a kommunizmus felfüggesztették gyakorlását: a nácizmus 12 esztendőre (1933-1945), a kommunizmus pedig 73 évre (1917-1990). Adolf Hitler 1933-ban végeztette ki Fritz Gerlich újságírót (és történészt), aki az újságok hasábjain figyelmeztette volna a világot a nácizmus veszélyére, Sztálin pedig Alekszandr Szolzsenyicin írót ítéltette 11 év kényszermunkára és bizony nálunk is rombolt a két szélsőség: Horthy Miklós előbb Somogyi Bélát (1920), majd 1942-ben Rózsa Ferenc újságírókat végeztette ki, Rákosi viszont az egész hazai sajtót hallgattatta el hosszú évekre.
A sajtó a XX. század folyamán háborúknak és egész elnökségeknek vetett véget, elég a vietnámi háborúra gondolnunk (melynek befejezéséhez vezető tömegmozgalmakban meghatározó szerepe volt a harctéri újságíróknak - lásd Nick Ut fotóit) és elég Richard Nixon bukását felidéznünk, aki a sajtó által kirobbantott Watergate botrány után kényszerült lemondásra. (Máig az egyetlen amerikai elnök, aki egy botrány kapcsán bukott meg.)
Ugyanakkor tény, hogy ma a sajtó a világ 200 országának csak maximum felében működik teljesen szabadon (a poszt bevezetőjében leírt módon) viszont a szuverén államok másik felében "részben szabad" vagy pedig egyáltalán nem szabad a működése. Ha írásunk elején szereplő, Freedom House által készített térképet tanulmányozzuk, jól láthatjuk, hogy Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Japán, Dél-Korea, Tajvan, Ausztrália és Dél-Afrika mellett csupán néhány ország büszkélkedhet korlátozások nélküli médiával. Viszont Afrika és Ázsia túlnyomó részén, így a nagyhatalomnak tekinthető Oroszországban és a jelenleg is kommunista "egy-párt rendszerben" működő Kínában messze nem biztosított az újságírás szabadsága.
Ha konkrét számokban szeretnénk látni a világ országait a sajtószabadság fényében, akkor a Press Freedom Index mutatója alapján felállított listán az első 12 ország a következő: Norvégia, Finnország, Svédország, Hollandia, Dánia, Svájc, Új-Zéland, Jamaica, Belgium, Costa Rica, Észtország, Portugália; az legutolsó 12 helyezett pedig, ahol 2018-ban a legrosszabb helyzetben volt a sajtószabadság: Türkmenisztán, Észak-Korea, Eritrea, Kína, Vietnám, Szudán, Szíria, Dzsibuti, Szaúd-Arábia, Laosz, Irán, Kuba.
A fejlett nagyhatalmak a lista első negyedében szerepelnek: Németország (13.), Franciaország (32.), Egyesült Királyság (33.), USA (48.), viszont hazánk már csak a középmezőnyben kap helyet (87. hely), Oroszország pedig a sor végére szorul (149. hely).
Jól érzékelhető, hogy a jelenleg is kommunista berendezkedésű államok, az iszlamista országok és a diktatúrák a sajtó elnyomásában érdekeltek, míg a képviseleti demokráciák a fenntartását szorgalmazzák. Magyarázat: a szabadon működő sajtó visszaélésekre, kormányzati hibákra, rossz döntésekre, korrupcióra világithat rá, sőt olykor alternativákat mutat be és megszólaltatja a kisebbség hangját is. Mindez nyilván kényelmetlen egy diktatúra számára, de biztositja a tisztességes működést egy valódi demokráciában.
Alig 4-5 nappal a Nemzetközi sajtószabadság napja előtt ez az összefüggés a lehető legjobb figyelemfelhívás a téma fontosságára. [04.29.23:16]
***